A történelmi tények szerint 1918. július 16-án kivégezték a cári családot. A Romanovok valamennyi tagja meghalt, hiszen nemcsak lelőtték őket, de utána elhurcolták valamennyiüket, savval leöntötték a holttesteket, majd a földi maradványokat még el is égették. Ennek ellenére szárnyra kapott az az elképzelés, hogy a cár negyedikként született leánya, Anasztaszija Nyikolajevna Romanova nagyhercegnő (1901. június 18-án született) túlélte a vérengzést és él. Ez a feltételezés indította el a szerzőt is, aki romantikus történetben kelti életre a cár leányának későbbi életét. A történet 1921-ben veszi kezdetét, amikor az amerikai újságíró, Michael Sheridan kimenti a Huangpu folyóból - az öngyilkossági szándékkal beugrott - Anasztáziát, akivel korábban egy lokálban ismerkedett meg. A fehérorosz, menekült lány, Anasztazia Romanovnak mondja magát. Az újságíró megpróbál hinni neki, és elhatározza, hogy kideríti, ki is valójában a gyönyörű hölgy, akibe azonnal beleszeret. Sanghajból Berlinbe utaznak, majd Londonba visz az útjuk, és számos nehézséggel találják szembe magukat nyomozásuk során. Michael önzetlenül segít, semmit sem kér cserébe a lánytól, aki szerelmes érzelmeit csakhamar viszonozza. Már egészen közel vannak a célhoz, hogy bebizonyosodjon Anasztazia a Romanov család sarja, ám ekkor a lánynak döntenie kell: a szerelmet választja, vagy az örökségét, a megérdemelt hercegnői címet..."www.kello.hu © minden jog fenntartva"