A szerző nemcsak bátran a nyilvánosság elé lép, amikor könyvében megpróbálja feltárni az egyházon belüli szexuális visszaéléseket, hanem komoly kriminálpszchilológiai monográfiát ad az olvasó kezébe, melyben a feltárt és bemutatott eseteket, bántalmazásokat és visszaéléseket végrehajtó személyek viselkedésmintázatait tipologizálja. A magyar helyzet nagyon hasonló a közép- és kelet-európai helyzethez, az egyház vagy nem vesz tudomást a papok bántalmazásairól, vagy ha elkerülhetetlen, hogy belső vizsgálatot indítsanak, megpróbálják a világi hatóságokat kizárni, az ügyet eltussolni, a papot vagy szerzetest különféle terápiákon „kigyógyítani”, az áldozatokat pedig elhallgattatni.