A gyermekkönyveiről ismert szerző első felnőtteknek szóló regénye a ma oly elterjedt traumairodalom alkotása. E műfaj számos művében a történetmondás, a megkönnyebbülést hozó kibeszélés dominál, az irodalmi stilizálás másodlagos marad vagy egyszerűen hiányzik. Várszegi Adél könyve súlyos traumákat idéz meg, de a történetmozaikok mélyéről fölcsillan, sőt kiragyog a valódi szépírás. Az autofikciós regény elbeszélője a háromgyermekes, negyvenes éveiben járó nő, aki hosszú ápolás után elveszíti agydaganatban meghalt, ötven körüli férjét.