Karafiáth Orsolya emlékeinek mozaiktöredékekből áll össze az „Amikor…” könyvsora, amelynek előző kötete (Amikor a mama lelegelte a papa haját: 201923229) nem kapcsolódik szorosan a mostani történethez, mégis valami folytonosságot feltételez az író „eseménykrónikájának” menetében. A szerző most életének azt a szakaszát „monitorozza”, a kamaszkortól kezdve a főiskolás évekig, amikor annak idején megérintette őt az első vonzalom, aminek irányát nem annyira a célszemély határozta meg, inkább az érzés, amelyet a maga „mélységeiben és magasságaiban” meg akart tapasztalni a mesélő. Suta kézfogások, félrement csókok „erdején” keresztül vezet az út a fiatal felnőttkor laza kapcsolataiig.