Rozán Eszter újabb regénye a huszadik századi magyar történelem egyik tragikus pillanatát, a második világháború utolsó heteit tárja az olvasók elé. A realista próza a megözvegyült főszereplő elbeszélésén keresztül telítődik meg élettel. A történet Szombathelyen játszódik; a szerző az események elbeszélése mellett gazdag várostörténeti betekintést is enged olvasóinak, színes művelődéstörténeti tablót rajzolva fel a századfordulótól egészen a világháborúig. Emberi sorsok, örömök és veszteségek tarkítják Rozán Eszter prózavilágát, amely mély empátiáról tesz tanúbizonyságot. A lélektanilag is hiteles szereplők kollokviális modorban szólalnak meg, a regény szépen idézi meg a hétköznapi történetmesélés stiláris fordulatait, máskor rokokó finomság vagy éppen sodró lendület jellemzi. Juhossy Dezsőné Téglás Katalin 1946 kora őszén keresi fel férje sírját, elkíséri fiú unokája, akinek az emlékeibe temetkező nagymama lassan, lépésről lépésre elmeséli közös életét férjével, a kamasz fiú nagyapjával.