Ismert az a regénytípus, amikor egy család vagy egy kisebb közösség tagjainak idővel összeszövődő életútjaiban mutatja föl az író a történelem sorsformáló szerepét. Rozán Eszter regényében a Juhos család tagjainak élete szemlélteti az 1945 utáni évtizedek sorsfordulatait, a szétszóratás után az egyáltalán nem konfliktusmentes egymásra találást. A két főhős Juhos András, a verselgető botanikus és a háborúból meg a Gulágról hazatért testvére, Ferenc. Kettejük élettörténetéből bontakozik ki a család tagjainak életútja és az 1960-as és ’70-es évek alulnézeti korrajza. Az írónő nem a nagy összefüggéseket ábrázolja tablóképekben, hanem apró, ám mozgalmas életepizódokat örökít meg, így érzékelteti a kort és a korban élő embereket, hogyan gondolkodnak, éreznek, beszélnek, vagy épp elhallgatnak valamit.