„Az én gyermekkorom rorátés hajnalainak emléke máig előhívhatóan, idézhetően pontos: csikorgó fagyban, kiscsizmában, embermagasságú hófalak között megyek a harangszó iránt. És a versek - az időben - jődögélnek utánam”. A 2007-ben elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró, szerkesztő karácsonyi verseinek válogatása a kötet. Ezek a versek különféle műveltségélmények asszimilációjában születtek: bibliai motívumok, falusi képek és a modern líra eszközei egyaránt megtalálhatók a gazdag képiségű költészetben. Nagy Gáspár világában a betlehemi történet az anyaság fogalmához ugyanúgy kötődik, mint a valláshoz; ezek az ihletett anya-versek nyitják a kötetet. A születés misztériumát mint a teremtés egy változatát írja le a költő, egy olyan születését, ahol angyalok vannak jelen és énekelnek, miközben déli harangszó szól, és az édesanya kínjait enyhítő esőért imádkozik. „Szőlőbontáskor,/ májusi-karácsonyban/ születni készülök:/ anyám hívja az angyalt” (Május-karácsonyban).