Vajna Ádám kortárs magyar költő, író és műfordító, aki skandináv nyelvekkel és irodalommal is foglalkozik. Költészetére jellemző az ironikus, játékos nyelvhasználat, valamint a popkulturális és filozófiai utalások keverése. Munkáiban gyakran jelenik meg az abszurd humor, az identitás kérdése és a modern élet hétköznapi tapasztalata. Nincs ez másként első prózaművében sem, melyet bátran nevezhetünk kísérletező regénynek. A szöveg magára – követve a borítón olvasottakat – legendaként hivatkozik, amivel eleve kijelöli azokat a műfaji kereteket és értelmezési kódokat, amik meghatározzák a jelentéseket, a narratíva irányát és a realista irodalomhoz való viszonyát. Vajna Ádám kötete ugyanis komolyan komolytalan: a középkori világ tréfás és véres mindennapjai elevenednek meg lapjain, ám az elbeszélt események egy ponton eloldódnak a narratívumok klasszikus szabályaitól és önálló irányokat kezdenek kijelölni, melyben a hiány, a félreértés és a feltételezés kiemelt szereppel bír. A regény Fancsikán, egy fiktív középkori településen játszódik. A fura figurákkal teletűzdelt falu élete akkor bolydul fel, amikor évtizedekkel az utolsó halála után új hóhér költözik be. A páriaként kezelt férfi a sírásóval és a helyi füvesasszonnyal alakít ki közelebbi kapcsolatot – utóbbival testileg is alaposan megismerkedik. Miután a különös, epizodikusan előadott történeteken keresztül megismertük a falu lakóit, az események felgyorsulnak: új várkapitány kerül a vár élére, a falusiak szeretnék, ha településükből város lenne, illetve ezzel összefüggésben minden korábbinál nagyobb farsangi mulatságokra készülnek.