Ványai Fehér József hatodik verseskötete a létbe kivetett ember megmaradásért folytatott küzdelméről szól, arról, hogy folyton választania, döntenie kell. Így nem csoda, ha versei nagyobbára ellentétpárokat vetnek föl: „Két lovam volt, / Az egyik akarat-gyémánt, / A másik szelíd és vak” (Lepke és sár). Szembesíti a létet és a tudatot (Fenyők közt), vagy a lovas példázatnál maradva ezt írja: „Két lovam kétfelé húzott, / Az egyik akarta a szépet, / A másik kettőt botlott, egyet lépett” (Gonosz és Fényes). Egzisztencializmust idéző kérdéseit a beatirodalom örököseként egyszerre kemény hangon és tétován teszi föl, ahogy a kötet címadó versében is fogalmaz: „Ötven éve kezdtél el egy mondatot, / De még mindig nem jutottál a végére” (Ama napok után).