Németh László 1938-ban balzaci vállalkozása, a hét részesre tervezett, de csak négy részben elkészült Utolsó kísérlet című regényciklus második darabjaként írta meg az Alsóvárosi búcsút. Az író a Vácról mintázott, Felvidék közeli Vajt katolikus gimnáziumába kerülő református parasztfiú, Jó Péter alakján keresztül a formálódó magyar középosztály helyzetét ábrázolja. Az első világháború előtti utolsó békeévben kezdődő korrajz a főhős gimnáziumi éveit követve a forradalmakig ível, e kritikus néhány évbe az író a harmincas évekbeli magyar társadalom problémáit, eszmei útkereséseit vetíti. Jó Pétert megszeretik tanárai, látóköre kitágul, megismerkedik a katolikus Magyarország koncepciójával, de józan protestáns ellenérzései megmaradnak, sőt még a marxizmus is megérinti, végül pedig testi vágyaiban fedezi fel egy másik világ rejtett szorongásait, csalásait, mohó hatalmi küzdelmeit és egyszerű, szép emberi titkait. A korabeli magyar társadalmi osztályok jellegzetes képviselőit felvonultató mű önállóan is megállja helyét, és nem csupán a huszadik század eleji első generációs magyar értelmiség helyzetéről, de Németh László eszmei útkereséséről is érzékletes képet nyújt. A köztudatból meglehetősen kiesett, utoljára több mint húsz éve kiadott művet érdemes széles körben ajánlani. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent, állományfrissítésre is javasolható jelen kiadáshoz Kaiser László írt értő előszót.