A 20. századi és a kortárs magyar irodalom kutatója és egyetemi oktatója e könyvében Weöres Sándor költészetével foglalkozó hat hosszabb értekezését adja közre. Kiindulópontja a költő azon alapvetésként fölfogható nézete, miszerint, „ha többre vágyol, legyél személy fölötti”. Valóban, Weöres Sándor egész életműve a személyiség fölszámolásának kísérletsorozata. A szerző a nagy költő két irányú törekvését méri föl, hiszen a személyesség meghaladása, a személyességtől való eltávolodás két irányban történt: részint a karneváli világfölfogás, az álorcás, maszkos identitásjátékok, részint a belső végtelen, az álomlátás felé. Ez az eltávolodás, ez a szerepjátszó hajlam csak tünete a költő világlátásának, az individuumon való túllépés programjának.