Ábrahám Nikolett bemutatkozó verseskötete egy megálmodott világot, kerek költői glóbuszt ígér. Ezzel szemben a vallomásos hangvételű versek sorra sokkal inkább arról szól, miért olyan nehezen elviselhető e mostani, jelenvaló világ. Beszámol szorongásos álmairól (Rossz álmok), a világ nehezen követhető változásairól (Nyomtalanul), a temetetlen múltról (Álmatlanság), az életet körbe kerítő hazugságokról (Lázadók kora). Eszerint az a bizonyos megálmodott világ elérhetetlen, messzi remény, képzelt lehetőség (Álomból valóság; Lehet szebb a világ; Két élet). A versek sorából lassan kirajzolódik Ábrahám Nikolett kettős világa, a lírai alanyt körülvevő itt és most világa, meg az elgondolt élet, a benső, titkos világ: „De van egy másik élet, egy titkos világ, / mit rajtunk kívül nem láthat más, / ott nincsen szabály, csak egyetlen cél, / hogy ezt az életet boldogan éld” (Két élet).