Lőrincz Miklós vidám, színes állatvilágba kalauzolja el a legkisebbeket, ahol minden vers a gyermeki logikát és az abszurd humort ötvözve egy-egy önálló kalandot mesél el. A szerző az állatok nevét, hangzását vagy markáns tulajdonságát veszi alapul, köréjük épít egy miniatűr, szürreális történetet. Nyelvi humorral és szójátékokkal „zsonglőrködik”, például, amikor a nyest apa arra tanítja fiát, az ifjú nyest, „hogy a sövényt szépen nyesd!” (A két nyest). A versek világa mentes a felnőttes logikától, teljesen természetes, hogy a víziló nem fér bele a lószerszámba (A vízipaci), a tücsök szeret bálba járni, zongorán játszik a zsiráf, a sas gitárt penget, a lajhár keringőzik, a gepárd rumbázik (Állati buli).