Földényi F. László esszékötetében egymás mellé kerül Petőfi és Verdi, Csáth Géza és Thomas Mann, Goethe és Beckett vagy épp Loyolai Ignác és Musil. Műveik és életútjaik nyomán a szerző egy olyan meghatározó létélményről gondolkodik, amelyet mindannyian ismerünk, mégis többnyire hárítunk. Észszerűen szervezzük meg életünket, mást nem is tehetnénk, mégis, előre nem látott pillanatokban rálépünk valamilyen aknára, amitől kérdésessé válik, hogy valóban minden olyan észszerű-e, mint amilyennek látni szerettük volna. Földényi F. László a tőle megszokott elmélyültséggel, mégis váratlan személyességgel elemez, olvas és néz, újra és újra rámutatva mindarra, ami írásainak konkrét tárgya mögött meghúzódik, mindarra, amit maga a művészet is csupán sejtetni képes. Földényi F. László (1952) esztéta, irodalmár, esszéíró, 2021-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt. Könyveit számos nyelvre lefordították, több díj nyertese (József Attila-díj, Széchenyi-díj, Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért). A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja.