Beke Albert (1934–) több mint hatvan éve irodalomtörténész, és azon kevesek közé tartozik, akik a szocializmus évtizedeiben is csak meggyőződésük szerint írtak; nem véletlen, hogy első önálló kötete csak a rendszerváltozás után, hatvanéves korában jelent meg. A tudományos munka mellett mindig volt kenyérkereső állása, könyvtárosként, tanárként dolgozott, és szabad idejében kutatta Ady, Gyulai Pál, Hatvany Lajos, Márai Sándor, Mikszáth, Szabó Dezső munkásságát. Tanárként és irodalomtörténészként egyaránt úgy dolgozott, hogy sosem tévesztette szem elől a magyarság sorskérdéseit, és a múlttal való őszinte szembenézés jegyében igyekezett leszámolni a mítoszokkal, az írókat övező legendákkal; mindenkor csak az alkotások eszmei mondanivalója és esztétikai színvonala érdekelte.