A 88. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a budapesti pedagógus-író, Horváth (EÖ) Tamás "szimbólumregénye", az Akárcsak a történelem. A történet egyes szám első személyű elbeszélője egészen kis korától érzi, hogy más, mint a többiek. Saját anyja és a többiek is a "kába Középhez" tartoznak - míg ő látni és érteni akar. Gyakran áll kinn a ház előtt esténként, álmodozik és a csillagokkal beszélget, akik elhívatást adnak neki. Anyja meg a tanító folyamatosan megbüntetik, és mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy ő is hétköznapi legyen. A közeli városba akarják őt küldeni, és hivatalnokot képezni belőle, ha már pásztor vagy kőműves nem lehet, ő pedig az Égbolt Névtelen Katonáinak okítására néma marad. Közben meg felvázolják előtte várható jövőjét és megosztják vele tanácsaikat. Hogy mindig igyekezzen alkalmazkodni és elfogadni a feljebbvalók akaratát, elnézni gyengeségeiket, esetleges alkalmatlanságukat, mert akkor a hűséges alkalmazottaknak is csurran-cseppen aprócska jutalom, és közben szép lassan maguk is felfelé haladhatnak a ranglétrán. Okítóinak az a véleménye, hogy a Rend nem változtatható meg alulról, ellenállni nincs lehetőség, így nincs más választás, mint befurakodni köreikbe, meglapulni és résen lenni, míg el nem jön a Nagy Változtatás ideje. Ő azonban nem hajlandó szót fogadni, és minden erejével azon van, hogy teljesítse a küldetését... Elgondolkodtató próza - gyakorlott olvasót igényel. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"