Nagy Gerzson második regénye utazásokra invitálja olvasóit: Magyarország és Kanada között ingázunk a főszereplő emlékei és jelene révén, valamint egy belső utazás is kezdetét veszi, mely során a lélek, az emlékezés, az emberi tudat ablakai véletlenszerűen feltárulnak, hogy ugyanolyan hirtelen be is csukódjanak. A szerző ügyesen kezeli a realista elemeket, a részletező leírásokat az elmélkedő, lebegtetett, álomszerű részek kombinálásával. Olykor hiába adja meg egy lakás pontos négyzetméter számát vagy egy felhőkarcoló pontos magasságát, olyan érzésünk van, hogy mindez csak a beszélő tudatának kivetülése, egy homályos ablakon át látott kép, amely felfed valamit, de a lényeg mindig láthatatlan marad. Az kerül kitakarásra, ami valóban számítana.