A szerző A zene erejétől a nyelv hatalmáig címmel védte meg Nietzsche korai nyelvfölfogásáról szóló disszertációját 2018-ban, ennek átdolgozott változata jelen kötet. Művében a német filozófus 1873-ban megjelent A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról című írását, valamint egy 1874-ben, a bázeli egyetemen tartott retorikai tárgyú előadásának szövegét elemzi. A filozófiatörténet sokáig úgy tartotta, hogy ez a két mű retorikai fordulatot jelentett a filozófus életművében. Csakhogy az 1980-as évek végén német kutatók kiderítették, hogy Nietzsche ismerte Gustav Gerber 1871-ben kiadott Die Sprache als Kunst című értekezését, ennek nyomán meg fölmerült az a vélekedés, hogy Nietzsche a maga megállapításait e mű nyomán tette.