„A hallgatást be lehet keríteni beszéddel, anélkül hogy maga beszéddé alacsonyodna le” – olvashatjuk a dél-koreai születésű német filozófus, Byung-Chul Han eredetileg több mint két évtizeddel ezelőtt megjelent munkájának nyitányában, amelyet a filozófus a zen buddhizmus és a nyugati filozófiai iskolák és gondolatkörök összeolvasásának szentelt. Han arra tesz kísérletet, hogy egy elsősorban vallási meggyőződést, spirituális gyakorlatsort és gondolati felépítményt a nyugati fogalmi rendszer megvilágítására használjon, valamint a két, látszólag radikálisan különböző felfogást és világleírást ütköztetve közelítse egymáshoz. A zen buddhizmus azért kínálkozik, mivel a nyelvvel és a fogalmi rendszerrel, egyszóval a diskurzusokkal szembeni fenntartásai egy olyan izgalmas ontológiai és episztemológiai gyanút tételeznek, ami a dekonstrukcióval is rokoníthatja.