A főhős, LínLín kénytelen végignézni, ahogy a megállíthatatlanul hömpölygő láva napokon belül elnyeli a gyerekkora legboldogabb pillanatait őrző szülői nyaralót. Ez a fizikai megsemmisülés indítja el benne a belső léleklavinát. Sigurðardóttir a vulkánkitörést nem háttérdíszletként, hanem a főhős pszichéjének metaforájaként használja, mert a mindent felemésztő, forró láva az évtizedekig elfojtott, most azonban feltartóztathatatlanul felszínre törő traumák tárgyiasulása. LínLín utazása a pusztulás helyszínére egyben leszállás a saját személyes poklába.