Az első világháborús társadalmakra irányuló, illetve a háborút a hosszabb távú gazdasági és társadalmi folyamatokba illesztő kutatások, melyek az iparosodást, az urbanizációt, a tömegtársadalmak és a tömegpolitika térnyerését tartották szem előtt – Európa-szerte és Magyarországon is – a munkásságra és a középosztályra koncentráltak – ezzel szemben a paraszti társadalmaknak kevesebb figyelem jutott. Ez a munka a paraszti társadalomban a világháború alatt végbement változásokra fókuszál. Vonatkozik ez a családi gazdaságok helyzetére, a munkaszervezetre, a generációs és nemi szerepekre, a piacosodás folyamatára, az életszínvonalra és a fogyasztásra (illetve ezek kortárs tapasztalataira), az egyesületi hálózatra, a közösségi autonómiák hagyományos intézményeire (például a közbirtokosságokra), a politikai mobilizációra, valamint a nemzeti integrációra, ami a modernizáció vagy a polgárosodás kategóriájáról is mondhat valamit. A háborús erőfeszítések a paraszti életvilágba történő, egyre mélyülő kormányzati beavatkozást igényeltek, ami reakciókat (sokféle egyéni és közösségi alkalmazkodást) váltott ki. Nem indokolt ezért az állam és a társadalom különválasztása, kapcsolatuk vizsgálata a hatalomnak politikai döntésekként és a lokalitásokhoz kötött gyakorlatokként való értelmezését teszi lehetővé. A háborús propaganda a parasztságot is elérte, a felhasznált eszközök (szövegek, beszédek, szavak) vizsgálata módot ad – a mentalitástörténeten túllépve – a kollektív reprezentációk, valamint magát a „parasztot” észlelő, illetve változó (jövőbeli) és változatlan („örök”) társadalmi szerepeit vizionáló diskurzusok szemléltetésére. A kötet kísérlet tehát arra, hogy a parasztságot egy rövid, „eseményközpontú” időintervallumban ábrázolja, és a társadalom- és kultúrtörténeti nézőpontok együttes alkalmazása a világháború elvesztésére és nyomában a történeti Magyarország felbomlására vonatkozó újabb kérdések és válaszok keresését is segítheti.