Nem is tudja, mikor szeretett bele a formai fegyelembe Barna Krisztián költő, igehirdető. Talán akkor, amikor először próbált meg tizennégy sorban elmondani valamit, amit addig harminc sorban nem lett volna képes. A formailag kötött szonett – két 4 soros (quartina) és két 3 soros (terzina) versszak – nem enged sok szabadságot, de amit igen, azzal szerinte csodákat lehet művelni. Első két szonettjének megalkotása után jött a felismerés, hogy mennyire élvezi az egészet, hogy milyen nagy örömöt jelent a számára ez a fajta kihívás, így aztán tovább folytatta az írást, több szonettet és más klasszikus formájú verset is írt, de kísérletezett a haikuval és szabadverssel is, pontosabban a szonettet keresztezte e két műfajjal.