Az ausztrál író, novellista, újságíró a hazai olvasók körében vélhetően még ismeretlen, mert ez az első regénye, amely magyar fordításban megjelent. Garnier személyesen átélt élethelyzetének pillanatait vetítette ki időnként megrendítő, máskor pedig fanyar humorral átszőtt képekben. A történet elején Helen, Nicolának a végső stádiumban lévő, régi barátnőjének ajánlja fel lakása egyik szobáját. Vendége nem hajlandó szembe nézni betegségével, bár nem tudni, hogy a lelke mélyén mit érez, minden estre a külvilág felé folyamatos tagadásban próbálja visszafordíthatatlan betegségét bagatellizálni. Nicola nem hisz a kemoterápiában, úgy gondolja, inkább valamilyen alternatív gyógymódot választ, amely majd elvezethet a felépüléséhez.