Bán Szabó Laura prózát is ír; ennek azért van jelentősége, mert verseiben is gyakran kitapinthatók epikus vonások, és nemcsak abban a tekintetben, hogy búvópatakként föl-föltűnik egy-egy cselekményszál vagy jellemrajz, de a tekintetben is, hogy nem szűkszavú költő, „kifejti” mondandóját; lírája az üzenet megfogalmazásában egyáltalán nem visszafogott. Ám nem minden verse feszegeti a líra műfaji határait, olykor a 19. század egynémely költőinek ráérős előadásmódját idézi, mintha Berzsenyi Dániel vagy Kisfaludy Károly tónuságban szólna (Balaton, 1846; Délutáni áhítat; Könyvek között). Legtöbb művében azonban tetten érhető valamiféle cselekvés, vagy egy szituáció mozzanata, ebből bomlik ki a gondolatok és érzelmek egyensúlyát mutató versszöveg.