„A biztosítóberendezések a fejlett vasúti közlekedés elmaradhatatlan eszközei, gyakorlatilag a vasúti közlekedéssel egyidősek. Céljuk, hogy biztonságosabbá tegyék a vonatok (villamosok) közlekedését, lehetőség szerint megelőzzék az összeütközést, kisiklást, (villamosok esetében a közúti) gázolást stb. Közéjük tartoznak a vasúti fényjelzők és a kitérők. Ezt úgy érik el, hogy a főjelzőket (amelyek megengedik, vagy megtiltják a vonatok közlekedését) csak bizonyos feltételek megléte esetén engedik a kezelő személyzetnek „Szabad”-ra állítani. Ezt a feltételrendszert a váltók és a jelzők közötti szerkezeti függésekkel hozzák létre.” A vasúti biztosítóberendezések idézett definícióját a releváns Wikipédia szócikkben olvashatjuk, amit a téma idegensége és szaktárgyi volta miatt gondoltunk érdemesnek az idézésre. A jelen kötet, amelyet most reprint kiadásban jelentetett meg a Históriaantik-sorozat, 1909-ben jelent meg, és az akkori technológiai ismereteket közvetíti.