Nem látványos életrajzi fordulat vagy egy váratlan találkozás, új művészeti megszólalásmóddal való megismerkedés áll József Attila később a kritikusok és irodalmárok által „érettnek” nevezett korszaka mögött. Tverdota György monográfiája, amely a jeles költő életrajza mellett felvázolja József Attila költői életművének alakulástörténetét is, a háromrészesre tervezett gyűjtemény második részeként ezzel az „érettséggel” vet számot. A szerző úgy látja, hogy noha a korai időszakban is születtek remekművek, úgymint a Rög a röghöz, a Megfárad ember, a Tiszta szívvel vagy az Ütni, állni, ölni, halni című költemények, de a nehezen megragadható fordulatot követően „mintha a költő ettől kezdve ébredt volna rá, az ő életanyagából hogyan lehet egyenletesen magas színvonalú lírai teljesítményt előállítani” (15. o.). A magyar irodalomtörténet e kiemelkedő lírai teljesítményének hátterét szerette volna Tverdota az életrajzi háttérrel együtt egyben láttatni, a fordulópontokat, sűrűsödési pontokat kellő részletességgel feltárni.