Ív-vidék egy fekete, majdnem mindenhol köves terület, amit felváltva borítanak pusztaságok és hegységek, néhol azonban megtalálhatóak bizonyos „zöld helyek”, amik a leginkább élhető területek ezen a kietlen tájon. Ezekre épültek az ív-vidéki városállamok, amikből száztizenegy volt a korok hajnalán. A jelenkorban, több mint kétezer évvel a világvallások kialakulása és egy szörnyű vallásháború kezdete után már csak nyolc városállam maradt, amit még az emberek uralnak. A falakon túl a gonosz szörnyetegei ólálkodnak, az emberek pedig a pusztulás árnyékában tengetik mindennapjaikat, és attól rettegnek, hogy eljön a négy lovas. Az utolsó városállamok egyikében, határvárosban él egy férfi, a vámpír, aki nem emlékszik az életére, csak arra, hogy az ősz elején felébredt egy tömegsírban, vámpírként. Egyetlen dolgot tud magáról, hogy orvos volt élete során, ezért munkát vállal a helyi kórházban. Amikor behoznak egy olyan beteget, akit valamilyen szörnyeteg mart meg az Óvárosban – a város nyomornegyedében, amivel a várost irányító katonai rendszer nem foglalkozik –, a vámpír úgy dönt, nyomozásba kezd, ugyanis arra gyanakszik, hogy valamiféle rémlény úszott fel a városállamot átszelő folyón; de ami ennél is fontosabb, ki akarja végre próbálni szörnyetegénjének erejét, mert eleddig folyamatosan elfojtotta magában. Ezzel a döntéssel indul a gyötrelmes utazás, amelynek során a névtelen férfi egyre mélyebbre süllyed a világot övező rejtélyek gyűrűjében, miközben rádöbben, hogy szép lassan elveszítheti ép elméjét tettei miatt, melyeknek útja során elkövetésére kényszerül. Közben gyülekeznek a fellegek, mindenki a lovasok visszatértéről beszél; a vámpír pedig arra lesz figyelmes, hogy egyre több szellem bukkan fel a nyomában. Traumákon és emberi sorsokon vezet keresztül az út; de vajon van fény az alagút végén? Vajon a vámpírnak sikerül fényt derítenie önnön kilétére, származására és feledésének okára? És ha igen, nem lesz akkor már túl késő visszatérni önmagához és azokhoz, akik valaha ismerték?