Az érzelmek gazdagságára és a lélek összetettségére hívja fel leendő kis olvasói figyelmét Tina Oziewicz, aki az Aleksandra Zając rajzaival életre keltett érzelmeket apró szőrös lényekként képzeli el, akik együtt élik sajátos mindennapjaikat. Az aranyos alapötletből mély mondanivalójú és tanulságos mesévé terebélyesedett kötet sorban bemutatja az érzelmeket, és hogy kinek milyen elfoglaltság jelenti a legnagyobb örömöt, mi motiválja és miért éli az életét, úgy ahogy. A nosztalgia boldogan veszi elő a szekrény tetejére helyezett poros dobozt, hogy az elmúlt karácsonyok és ünnepi időszakok emlékét felidézve a múlt andalító ringatásába kerüljön, a szorongás legszívesebben a kíváncsisággal tölti együtt szabadidejét, s mindig borzongva nézi végig, ahogy kíváncsiság magától értetődő bátorsággal kezd bele olyan dolgokba, amitől őt kirázza a frász. Türelem nyáron érzi magát a legjobban, amikor a kertben matatva nincs már más dolga, minthogy figyelje a finomabbnál finomabb gyümölcsök beérését. Ha elérkezik a szüret ideje, nagyon gonddal és odaadással készít szeretteinek lekvárt. Makacsság lehetetlen és hajmeresztő dolgokra vállalkozik lépten-nyomon, amikkel csak azért hagy fel, mert józan ész még idejében kikapcsolja azokat. Értéktelenség legszívesebben a kidobott dolgok között kutakodik: nem érti, miért kerül olyan sok klassz cucc szemétre. Bátorság mindig készen áll, ha nagy dolgokat kell véghez vinni, de ő is úgy gondolja, hogy a legnagyobb bátorság az, amit testvére képvisel: a bizalom.