Négy évvel ezelőtt, 2015 végén jelent meg Czétány György kötete (201524001), amely egy transzcendentális kritika kifejtésének kísérletét adta. A szerző itt megfogalmazott gondolatait szövi tovább most megjelenő művében, amelynek a témája szintén a transzcendentális látszat létrejötte, csakhogy ezúttal a bölcsészettörténet szempontjából. Az előszóban nem kisebb volumenű kérdésre exponál: vajon mi lehet a probléma a valósággal? És ha erre sikerül választ kapni, akkor mi a megoldás? A probléma fogalmát, akárcsak a rá adott kérdést számtalan alkalommal próbálták már definiálni, megválaszolni - a helyzet mindazonáltal napjainkban zavarosabb, mint valaha. Így a szerző maga is nekifut: igyekszik bemutatni a valóságot mint problémát, valamint az erre megoldásként kínált különféle illúziókat, olyan elméleteket, amelyek könnyebbé tehetik az elme számára a téma feldolgozását. Az előszót követő első rész a transzcendentális kritikába kínál bevezetést. A folytatásban a szerző ennek kapcsán tizennégy körülhatárolható (ám egymással dinamikus összefüggésben álló), filozófiai szempontból kimagasló jelentőségű fogalmi rendszert mutat be (többek között olyanoktól, mint Plótinosz, Leibnitz, Schopenhauer, Fichte, Hegel, Spinoza, Bergson stb.), elsősorban az ezekben felfedezhető szintézisek dominancia-viszonyaira koncentrálva. "A tanulmány célja (...) egy olyan immanens kritika létrehozása, amely tartalmazza az addig elgondolt átfogó metafizikai elméleteket, mint a valóság egyes oldalait kiemelő meghatározásokat." A szakkönyvet bibliográfia zárja. Filozófiai tematikájú gyűjtemények anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"