A szerző - akkor még az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként - 1989-ben tette ismertté nevét, mégpedig egyetlen cikkével, amelyben kifejtette, hogy világszerte egyetértés látszik kialakulni a liberális demokráciának, mint kormányzati formának a legitimitását illetően, sőt arra is utalt, hogy a liberális demokrácia az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja és - mint ilyen - a történelem vége is lehet. A könyv ugyan nem folytatása a sok vitát kiváltott cikknek, tárgyköre azonban lényegében megegyezik azzal. Természetesen jóval nagyobb elmélyültséggel, tudományos apparátussal kezeli a témát, és más oldalról közelíti meg.