A történelmi események értékelése és értelmezése egy demokratikus országban a történészek feladata: ők bírnak azzal a forrásismerettel és módszertani alappal, amellyel az egymásnak olykor ellentmondó szöveges vagy képi forrásokat is a leginkább objektív módon tudják értékelni és felhasználni. Természetesen a politika sem vonta és vonja ki magát ebből az értelmező szerepkörből, de amíg egy történész szakcikkekkel és a tudományos intézményrendszer által is ellenőrzött monográfiákkal lendíti tovább a diskurzust, a kormányok grandiózus emlékműveken keresztül kommunikálnak az állampolgárokkal. A jelen kötet szerzője a második világháború eseményeihez kapcsolódó emlékműveken keresztül vizsgálja, hogyan működik a kollektív emlékezet, a múlt traumáinak és tragédiáinak feldolgozása, s olykor a tudatos történethamisítás a politika oldaláról.