Egy nagy múltú, ritka mesterség, a toronyóra-készítés magyarországi művelőiről, iparáguk fellendülésének okairól, nehézségeiről szól e hiánypótló munka. Mikor és miért vált nélkülözhetetlenné az emberek számára az idő pontos mérése, hogyan függ össze a társadalom és a köznapi élet változásaival? A szerző az 1887–1917 között fénykorát élő hazai toronyórás ipar – zömében csaknem a teljes ismeretlenségből felszínre hozott – 50 mesterének életrajzát, illetve cégeik történetét kíséri nyomon több évtizedes kutatás és adatgyűjtés eredményeként. Ennek keretében, a források mennyiségétől függő részletességgel mutatja be felmenőiket, leszármazottaikat, ipargyakorlásuk állomásait, műveiket, kiállításokon való részvételüket, elismeréseiket, szabadalmaikat, műhelyük, „gyár”-uk felszereltségét, a mesterek toronyórán kívüli, egyéb saját előállítású termékeit s az egyes toronyóráik felállításának történetét. A jelenlegi magyarországi toronyóra-állomány számottevő hányada a bemutatott mesterektől származik. A könyv mindezeken túl átfogóan foglalkozik az egyes iparosok, dinasztiák, cégek szociológiai, statisztikai vizsgálatával. A hazai szakirodalomban egyedülálló művet az órás és toronyórás szakemberek, kutatók, levéltárosok, múzeumi, műemlék- és kulturális örökségvédelmi szakemberek, történészek, ipartörténészek, könyvtárosok, szociológusok, egyházi személyek mellett a művelődéstörténet iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is ajánljuk. A kötetet számos érdekes, köztük néhány eddig nem ismert illusztráció, színes képmelléklet, név- és helységnévmutató egészíti ki.