Salman Rushdie A tizenegyedik óra című kötete öt elbeszélésben járja körül az öregedés, a halál, az emlékezés és az élet végén készített számvetés kérdéseit. A 2022-es merénylet után ez az író első szépirodalmi munkája, így a halál közelségének tapasztalata óhatatlanul személyes hátteret kölcsönöz a történeteknek, miközben Rushdie továbbra is humorral és játékos fantasztikummal közelít legsúlyosabb témáihoz. A kötet helyszínei India, Anglia és az Egyesült Államok között váltakoznak, az írásokat pedig az elmúlás mellett az identitás, a magány, a művészet és a nyelv erejének kérdései kapcsolják össze. A Délvidéken két idős indiai férfi civódásokkal teli barátságán keresztül beszél veszteségről és gyászról, míg a Későn egy elhunyt cambridge-i tudós szellemének történetében a túlvilág motívuma a brit gyarmati múlt emlékezetével találkozik. A kaháni zenész mágikus történetének csodagyereke rendkívüli zenei tehetséggel születik, majd egy boldogtalan házasság és a művészi önmegvalósítás konfliktusában találja magát. Az Oklahoma Kafka világát is megidéző metafikciója egy fiatal indiai és egy idősebb amerikai író kapcsolatán keresztül a szerzőség, az irodalmi hatás és az alkotói identitás határait teszi bizonytalanná. A kötetet záró Az öregember a piazzán allegorikus történetében maga a nyelv válik szereplővé, eltűnése pedig az egymással való párbeszédre képtelen közösség széthullását vonja maga után. Az öt, formailag és hangvételében eltérő írást Rushdie jellegzetes elbeszélői eszközei, a valóság és fantasztikum összemosása, az irónia, a kulturális utalások sokasága és a történetmesélés lehetőségeire irányuló önreflexió fogják össze.