Peter A. Levine A tigris felébresztése című, eredetileg 1997-ben megjelent műve forradalmasította a traumáról való gondolkodást. Immáron klasszikussá vált művében a pszichoterapeuta abból a triviális, ám annál izgalmasabb kérdésből indul ki, hogy miért van az, hogy a vadon élő állatok – noha nap mint nap veszélynek vannak kitéve – ritkán traumatizálódnak. Ha megvizsgáljuk és megértjük, mi történik a vadállatok traumatikus élménye során, feltárul az emberi trauma rejtélye is. A kulcs az ösztönös, természetes túlélési energiák felszabadítása – míg az állatok például remegéssel, meneküléssel vagy a traumatikus esemény újrajátszásával gyógyítják ösztönösen magukat, addig az embernek a racionális gondolkodása miatt ez sokszor akadályozott. Levine a test és a lélek dinamikus, egymástól nem függetleníthető kapcsolatából indul ki, azt állítva, hogy szükségszerűen elégtelen csak az egyik, vagy a másik felől közelíteni. A szerző teljességre törekedve mutatja meg, hogy a trauma csak abban az esetben marad „seb” (ami a görög szó eredeti jelentése is), ha elakadás történik a folyamatban; azonban megfelelő és egészséges feldolgozás esetén az ember egyik legnagyobb lehetősége a jobbá, többé, mélyebbé válásra.