Hétkötetesre tervezett regénysorozatbának második kötetében Solvej Balle folytatja Tara, az időhurokban ragadt nő történetét. Szemlélődő, spekulatív és filozofikus magasságokba merészkedő regényében az elismert dán írónő a valóság esetlegességére irányítja olvasói figyelmét, is világossá teszi, hogy ami emberré tesz minket, a valóság alapvetőnek és változtathatatlannak gondolt dimenziói milyen törékeny elegyet alkotva adják ki azt, amit a megélt valóságnak gondolunk. Az első részben (202526134) Tara inkább szemlélőként volt jelen – próbálta feldolgozni, hogy mi történt vele valójában, megoldást találni a megváltázott időből való kiszabadulásra, majd pedig átadta magát a konteplatív, filozofikus létmódnak. Hogy ne veszítse el józan eszét, minden nap jegyzetelt, amik, miként teste, a lineárisan futó időben maradtak, míg minden és mindenki hurokba került. A második részben Tara visszatér oda, ahol egy évvel korábban minden elkezdődött, de az évforduló nem hoz megoldást, nem tér vissza a dolgok megszokott rendje, ezért az asszony úgy dönt, nem marad egyhelyben, szakít tehetetlen állapotával és utazni kezd. Bejárja Európát, s mivel november 18-a van mindenhol, ezért a tér és nem az idő határozza meg, hogy hol milyen meleg vagy éppen esős idővel találkozik.