Bánkövi Dorottya: A tenger nappal alszik - Egy tenger fölötti teraszon ülve Bánkövi Dorottya verseskötetét olvasom. Itt és így értem meg a címet, és találok rá az olvasás mikéntjére. Hosszúversként kell olvassam a sok különálló versből kialakított könyvet, amelynek hőse, a nő, valahol az ébrenlét és az álom határán ingadozva, egy gyerekkel az ölében folytatja küzdelmét az egymással összefolyó valós életesemények és rátörő fantáziálások, rémálmok és felriadások lélekgyötrő hullámzásában. Így léte, talán a sorsa, a tengeré. Végül összefüggő történetté állnak össze bennem a versekben felmutatott élettöredékek, a referencialitás esélye vagy igénye nélkül: csak ez utóbbi mellőzésével tudok figyelni arra a magas fokú esztétikai állandóságra, szakmai biztonságra, amely bármely formában jellemzője ezeknek a verseknek. – Zalán Tibor