Női sorsok keresztezik egymást Rakovszky Zsuzsa régényében, rávilágítva, hogy a politikai rendszerek jönnek-mennek, az élet látszólag ezerarcú valósággal lep meg mindenkit, mégis, a visszatérő mintázatok túlmutatnak az ember partikuláris létén. A tenger kapui női regény, ami viszont cseppet sem vesz el az értékből, sőt. Anyák, feleségek, nővérek, nagynénik, barátnők és szomszédasszonyok jutnak szóhoz; olyan szereplők, akiket Rakovszky Zsuzsa korábban is sikerrel tudott szóhoz juttatni, autentikus módon állítva őket olvasói elé. A hangok hitelessége ezúttal is messzemenően stabil és megbízható, bemutatott élethelyzetek realista alapokon állnak; a szerzőtől távol állnak a nagy érzelmi kilengések, dramatikus túlzások. Mégis az élet maga kínálja fel a mélység és magasság egyidejű láttatásának lehetőségét. Úrilányok tűnnek fel Rakovszky Zsuzsa regényének lapjain, akik valami újat, forradalmit szeretnének csinálni, másoknak az anyaság jut osztályrészül. Ott lehetünk e hangos vagy éppen hallgatag nők mellett a világháború sötét és gyilkos fellegeinek árnyékában, majd a kommunista diktatúra, illetve a Kádári konszolidáció évei alatt, végül a kortárs valóság, a rendszerváltás illúziója, majd kijózanító kisszerűsége adja a jól ismert hátteret a regényben színre lépő asszonyoknak.