Kimért, patikamérlegen adagolt mondatokkal festi meg lírai valóságát Szita Szilvia, aki dísztelen, élőnyelvi fordulatokból építkező versnyelvével a legtöbb magyar olvasó számára fájóan ismerős múlt és jelen realista alapokon álló bemutatására vállalkozott legújabb verseskötetében, melynek hétköznapi motívumokból építkező, strófikus szabadversei az emberi élet, az emlékezés, valamint a családi kapcsolatok mélységeibe vezetik le olvasóit. A lírai én alászáll a múlt bugyraiba, amikor ismét felkeresi a gyermekkor színhelyeit, valamint már felnőttfejjel, távolra költözve e terhelt közegtől objektív távolságtartásból próbálja megérteni mindazt, ami fiatalabb éveinek öntudatlan sodródását meghatározta. A kötet versei hat ciklusba (Apály; Dagály előtt; Napozókosár; Szárazhomok; Hullámverés; Labdajáték) rendezve várják a lírai családtörténetet felfedezésére vállalkozó olvasókat.