Az író a koreai történelem egyik legvéresebb és sokáig elhallgatott időszakát, a Csedzsu-mészárlást (1948) dolgozza fel szépirodalmi ihletettséggel. Korea 35 évnyi japán uralom alól 1945-ben felszabadult, de a szigeten továbbra is feszült volt a helyzet a korábbi kollaboránsok és az ellenállók között. Ezt a megosztottságot a két főszereplő, Midzsa és Jangszuk barátságán keresztül mutatja be az író. Csedzsu szigetének sziklái között élnek azok a bátor asszonyok, akiket henjonak nevez a közösség, ők egyetlen lélegzetvétellel képesek a tenger mélyére lemerülni, hogy onnan kagylókat és algát hozzanak a felszínre.