Az első ízben 2010-ben megjelent könyv több műfajú tényirodalmi alkotás, egyszerre viseli magán a memoár, a napló, a lélektani próza, a mozaikos szerkezetű, idősíkokat váltó életrajzi regény vonásait. Két főszereplője: anya és lánya; cselekménye: közös életük megannyi epizódja; üzenete: a szülő-gyermek kapcsolat összetettsége. A könyv nyitánya siratás, a gyász, a nem rég eltávozott anya hagyta űr fájdalma. A szerző magába roskadva tűnődik: „Voltak megtalált, megszentelt pillanatok. Percek, órák. Voltak vallomások. Nem mondom, hogy kitöltötték napjainkat, de voltak. És felülírtak mindent. (…) Erről akar mesélni ez a könyv”.