Amikor az 1990-es évek elején Jugoszláviában megkezdődött a háborúskodás, a délvidéki magyar értelmiség katonakorú férfiai a behívóparancsok elől nagy számban menekültek Magyarországra. Tari István azon kevesek közé tartozott, akik szülőföldjükön maradtak, így ő lett e szörnyű időknek az egyik leghitelesebb krónikása. E könyvében gyűjtötte össze azokat a jegyzeteit, cikkeit, naplórészleteit, emlékezéseit, amelyek – időrendet tartva – a délszláv háború okozta szenvedések kisebbségi magyar nézőpontú históriáját adják össze. A történet 1988. tavaszán kezdődik, amikor a szerb írók Belgrádba hívták Koszovó albán íróit, hogy értelmiségi színvonalú párbeszédet folytassanak a két nép viszonyáról.