Jean-Jacques Rousseau A társadalmi szerződés című műve a felvilágosodás politikai filozófiájának egyik alapműve, amely az állam és az egyén viszonyát vizsgálja. Rousseau abból az alapfeltevésből indul ki, hogy „az ember szabadnak születik, és mindenütt láncokat visel”, vagyis a társadalmi rend egyszerre szükséges és korlátozó. A mű központi kérdése, hogyan lehet úgy megszervezni a közösséget, hogy az egyéni szabadság ne vesszen el a közösségi együttélés során. A szerző válasza a társadalmi szerződés elmélete, amely szerint az emberek közösen, szabad akaratukból hoznak létre politikai közösséget. Ennek alapja az úgynevezett „általános akarat”, amely nem az egyéni érdekek összege, hanem a közjóra irányuló közös szándék. Rousseau szerint a legitim hatalom csak ebből az általános akaratból származhat, nem pedig uralkodók vagy kiváltságos csoportok önkényéből. A mű élesen bírálja az egyenlőtlenségeket és azokat a társadalmi rendszereket, amelyek nem a közösség egészének érdekét szolgálják. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az állampolgárnak aktívan részt kell vennie a közéletben, különben a szabadság kiüresedik. Rousseau gondolatai nagy hatással voltak a modern demokrácia és a népszuverenitás eszméjének kialakulására, különösen a francia forradalom idején.