A Trubadúr Zsebkönyvek 100. kötete, Rousseau-nak ez az egyszerre filozófiai, politikaelméleti és jogtudományi értekezése megjelenésekor, 1762-ben forradalmian új eszmékkel lepte meg a világot. Nem véletlen, hogy a mű a tényleges, az 1789-es francia forradalom egyik legfőbb elméleti előkészítője és – legalábbis a jakobinusok számára – szellemi iránytűje lett. Rousseau elvetette az „Isten kegyelméből” uralkodó királyok gondolatát, s helyébe a népszuverenitás elvét állította, a nemesség és a papság kiváltságait elutasítva a teljes polgári jogegyenlőség mellett tett hitet, s ezzel a régi rend, az „ancien régime” alapjait kezdte ki. Minthogy egyetlen embernek sincs természet adta hatalma embertársai felett, és mivel az erőszakból semmiféle jog sem származhat, az emberek közötti törvényes hatalom egyetlen formája az egyezmény lehet.