Simón Bolívar (1783-1830) - Latin-Amerika egységének és függetlenségének jelképe - élete végéig kemény harcokat vívott azért, hogy a földrész népei felszabaduljanak a spanyol fennhatóság alól, hogy megteremthessék egységüket. A Nobel-díjas kolumbiai író alapos történeti kutatómunka után írta meg Bolivar tábornok, a "Felszabadító" hiteles történetét. A tábornok - 1830-ban történt elnöki lemondása után - 47 éves korában elgyengülve, halálos betegen indult el május 8-án Bogotából a Magdalena folyón a tenger felé, hogy azután örökre elhagyva hazáját, Európába hajózzon, ahová azonban már nem jutott el, mert december 16-án egy tengerparti városhoz (Santa Maria) közeli birtokon meghalt. Utolsó utazásán kíséri el García Márquez a véget nem érő harcoktól és a politikai csatározásoktól végsőkig elcsigázott, kiábrándult tábornokot. A csonttá soványodott, testileg szinte a felismerhetetlenségig leépült Bolivar néhány utolsó hívével találkozik, képzeletében újra átéli hajdani dicsőségét; lepergeti a győztes csaták eseményeit, felidézi a nagy megpróbáltatásokat, az összeesküvéseket és zordon katonaélet frissítő, futó szerelmeket, mígnem ágyában "szegényen és meztelenül, a nép szeretetének vigasza nélkül" éri el a halál. Az író - emléket állítva a nagy történelmi személyiségnek, az esendő embernek - a méltóságért és tartásért vívott, példamutató harcát és a helytállás értelmét mutatja meg. García Márqueznek e - többi műveihez viszonyítva - kevésbé mágikus világú, hagyományos prózatechnikával készült, kissé komor hangulatú, de felemelő könyve - minden olvasónak ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"