Michel Foucault A szubjektum hermeneutikája című, 1981–1982-ben a Collège de France-ban tartott előadássorozata a francia filozófus késői korszakának egyik legfontosabb és legnagyobb hatású munkája, amely most Kicsák Lóránt fordításában vált magyarul is hozzáférhetővé. A kötet középpontjában az a kérdés áll, miként alakult ki Nyugaton az a sajátos viszony, amelyben az ember önmagát mint „szubjektumot” próbálja megérteni, értelmezni és formálni. Foucault a híres delphoi felszólítás, az „Ismerd meg önmagad!” helyett sokkal fontosabbnak tartja az antik filozófia másik alapelvét, a „viseld gondját önmagadnak” gondolatát, amely szerinte évszázadokon át a filozófiai életgyakorlat középpontjában állt. Az előadások során részletesen elemzi a görög és római filozófusok – többek között Platón, Epiktétosz, Seneca és Marcus Aurelius – önformálással kapcsolatos gondolatait, miközben azt vizsgálja, hogyan kapcsolódik össze az igazság keresése az önmagunkkal végzett etikai munkával. Foucault egyik legfontosabb állítása, hogy az ókori filozófiában az igazsághoz való hozzáférés nem pusztán értelmi kérdés volt, hanem az egész életet átalakító spirituális és erkölcsi gyakorlat. A könyv azt is bemutatja, miként alakult át ez az antik „önmagunkról való gondoskodás” a kereszténység és a modernitás során fokozatosan önvizsgálattá, gyónássá és az „igazi én” folyamatos kutatásává. Foucault szerint a modern ember hajlamos természetesnek tekinteni saját szubjektivitását, holott az történetileg kialakult gondolkodási és hatalmi folyamatok eredménye.