„Bertók László életműve 2020-ban, a szerző halálával lezárult, de ez a sajnálatos esemény egyben felszólítás is volt e költészet átfogó értékelésére.” Bedecs László kismonográfiája e felszólításnak tesz eleget, és kötetről kötetre haladva tárja fel a folyamatosan formálódó bertóki líranyelv titkait, a mindig pontos és igényes verseléséről, illetve kísérletező kedvéről ismert alkotó tolla nyomán formálódott költeményeket. Az életmű azért is tarthat figyelmünkre számot, mivel egyike azon lírai korpuszoknak, melyek mintegy fenyőgyanta a gyanútlan rovart, magába zárta a huszadik század léttapasztalatait, a nyugvópontot nélkülöző magyar história hol epikusan hömpölygő, hol őrülten kolompoló éveit. Bertók László nem csupán egyike volt a század második fele, majd a 21. század első évtizedei legkiválóbb magyar lírikusainak, de a nyolcvanas, s méginkább a kilencvenes évekre olyan élő klasszikussá vált, aki aktívan szerepet vállalt a vele kortárs irodalom alakításában is. Ritka, hogy egy életművön belül olyan radikális váltások érjék egymást, mint Bertók László esetében, aki a falu élményanyagát rímes, pontos ritmusképletű, intenzív érzelmi töltetű verseiben adta közre, majd ahogy rátalál a számára tökéletes formanyelvre, a szonettek kötött és fegyelmezett világára, sikeresen kidolgozta sajátos, csak rá jellemző költői nyelvét és világát.