A regény főhőse az ukrán Iván Kaparov, a Magyarországon harcoló szovjet hadsereg tizedese, aki megszökik az alakulatától. Előbb egy falusi családnál húzza meg magát, ahol szállást és ételt kap, majd egy lakatlan erdei menedékházban. Itt gondolja át szökése előzményeit és tette lehetséges következményeit. A szovjet propaganda hazugságaival szemben megtapasztalja, hogy a magyarok nem fasiszták, békés és jószándékú emberek, és az otthoni életszínvonalhoz képest meglehetősen jól élnek. Átgondolja, hiába indulna el kelet felé, több ezer kilométer választja el az otthonától, a helyzete reménytelen. Három nap bujkálás után föladja magát, elkerül az illetékes parancsnokságra, ahol a kihallgatóinak azt hazudja, elszakadt az egységétől.