Mezey Katalinnak az elmúlt hat évben írt rövidprózái és naplójegyzetei nem elképzelt vagy tudatoson megválasztott témák lenyomatai, hanem a közelmúlt mindennapi dramaturgiája által kiváltott gondolatfutamok, elemzések, beszámolók. Legyen szó a család vagy a társadalom aktuális történéseiről, az irodalmi vagy a művészeti élet jeles eredményeiről, a történelem váratlan fordulatairól vagy a közös emlékezetünkben őrzött jelentős hősök, alkotók vagy ünnepek évfordulóiról, legtöbbször az írások tárgyát az élet sodorja a szerző elé. Igazán emlékezetessé ezeket a műveket egyrészt az életközeli, naplószerű, sokszor humoros feldolgozás teszi, másrészt az író világlátásának az a sajátossága, hogy gondolkodása fókuszába mindig korunk magyarságának helyzetét, a nemzet fontos értékeit, érdekeit és gondjait állítja. Ennek köszönhető, hogy a megörökített korjelenségek, kordivatok, de a megszületett, kiemelkedő eredmények is együttgondolkodásra ösztönzik az olvasókat.