Hanna Krall eredetileg 2006-ban megjelent kisregénye (Król kier znów na wylocie) megtörtént események alapján idézi fel egy lengyel zsidó nő rendkívüli sorsát a holokauszt idején. Főhőse, Izolda Regensberg a második világháború alatt, a náci megszállás sújtotta Varsóban él férjével, akit a deportálás és a biztos pusztulás veszélye fenyeget. Amikor férjét, Sajeket koncentrációs táborba hurcolják, az asszony elhatározza, hogy bármi áron megmenti, és a háború borzalmai közepette is kitart szerelme mellett. Izolda hamis személyazonosságot vesz fel, különféle munkákat vállal, kapcsolatokat épít, és Európa több városát bejárva próbálja felkutatni és kiszabadítani férjét. Útja során többször letartóztatják, kihallgatják és megkínozzák, ám rendkívüli leleményességének, elszántságának és olykor a véletlennek köszönhetően újra meg újra sikerül megmenekülnie. A regény címe egy kártyajóslásra utal, amelyben a szívkirály Izolda férjét jelképezi, és egyúttal a szeretett férfi utáni szüntelen kutatás motívumává válik. Krall a háborús eseményeket rövid, gyakran csupán néhány bekezdésből álló jelenetekben beszéli el, amelyekből fokozatosan bontakozik ki az egyéni túlélés és az emberi kiszolgáltatottság megrendítő története. A lengyel riportirodalom hagyományait követő, dokumentarista próza szikár, tárgyilagos nyelvezete különösen éles ellentétben áll a megidézett események kegyetlenségével és a főhősnő szenvedélyes ragaszkodásával. A történet ugyanakkor nem ér véget a háború lezárulásával, hiszen a túlélők későbbi életét is meghatározzák a veszteségek, a bűntudat és a múlt feldolgozásának nehézségei.