Kele Fodor Ákos kötete, mely eredetileg 2018-ban jelent meg, többéves etnográfiai kutatómunka eredménye, amely a Kárpát-medencei cigányság mára nagyrészt feledésbe merült mese- és hiedelemvilágának irodalmi újraalkotására vállalkozik. A szerző négy éven keresztül tanulmányozott 19–20. századi néprajzi dokumentumokat és lejegyzett szóbeli elbeszéléseket, majd a sokszor töredékesen fennmaradt mítoszokból, hiedelmekből és motívumokból egységes történeteket formált. A „cigány újmesék” műfaji megjelölés éppen erre a kettősségre utal: a történetek alapanyaga autentikus néprajzi forrásokból származik, szövegszerű megformálásuk és egységes mitológiai világuk azonban Kele Fodor alkotói munkájának eredménye. A mesékben egy archaikus, mágikus univerzum bontakozik ki különféle természetfeletti lényekkel, démonokkal, varázslatokkal, átkokkal, próbatételekkel, szerelmekkel és kegyetlen konfliktusokkal, miközben az egyes történetek fokozatosan egy nagyobb mitológiai rendszer részeivé állnak össze. A kötet nem elsősorban gyerekeknek készült, hiszen a népi mesemondás eredeti, felnőttekhez is szóló hagyományához visszanyúlva a szépség és a humor mellett a félelmetes, erőszakos és olykor kifejezetten borzongató motívumokat sem szelídíti meg. Kele Fodor ugyanakkor az oralitás emlékét is igyekszik megőrizni: a mesélő időnként közvetlenül megszólítja hallgatóságát, a történetek nyelvében pedig a hagyományos mesemondás és a kortárs irodalmi megszólalás találkozik.