Balladisztikus versformájú, szívszorító szép történetet írt Sarah Crossan, amikor két fiatal szerelmének krónikáját valós eseményekre, az Írországban 1845-ben elkezdődött burgonyavész nyomán kialakult éhínségre építette fel. 1846-ban az időjárás miatt a burgonyatermés egésze megrohadt, az embereknek pedig nem volt már tartaléka a korábbi évekről sem. Az éhezés, a betegségek (vérhas, kolera, tífusz) miatt a lakosság közel fele éhen halt. A történet egyes szám első személyű elbeszélője a fiatal lány, Ellen Quinn (Nell), szüleivel, édesapjával, Michaellel édesanyjával, Maryvel és öccsével, Owennel tisztes szegénységben él a földbirtokos uraság földjén. A nyitott, érdeklődő lány, nagyon szeret olvasni, főként verseket, de el kell szegődnie a nagy házba mosogatólánynak, mert a családja az éhhalál szélére került.